Rózsafüzér magyarul Hun Rosary

"A rózsafüzér (latinul rosarium, más szóval szentolvasó) a katolikus egyházban az imádság egyik közkedvelt formája (illetve az ehhez használt eszköz).

Formáját tekintve lényege, hogy bizonyos imákat meghatározott számban és sorrendben kell mondani.

A rózsafüzér ún. máriás ájtatosság, amely már évszázadok (kb. a 15. század) óta a katolikusok egyik legkedvesebb és legelterjedtebb imádsága.

A Rózsafüzér (Szentolvasó) imádkozásával Isten Anyját tiszteljük és megváltásunk titkaira emlékezünk.

A Szentolvasó egy-egy szakaszát "tizednek" nevezzük.

A rózsafüzér az imádságnak-elmélkedésnek az a formája, melyet bárki, bárhol, szinte bármilyen körülmények között imádkozhat egyedül vagy közösségben. A rózsafüzér Jézus életének sarkalatos pontjairól, a titkokrólvaló elmélkedésre hív!

A rózsafüzért imádkozva igen fontos, hogy

- a titkot mindig mondjuk az üdvözlégy közepén, hiszen így sokkal jobban tudunk elmélkedni arról,

- a titkokról elmélkedjünk! Ennek talán legjobb módja, hogy a tized (Miatyánk) előtt rövid gondolatsorral felelevenítjük Jézusnak és/vagy a Szűzanyának a titokkal kapcsolatos legfontosabb cselekedeteit, azok okát, mozgatórugóját, hogy az így hallott és átgondolt nemes példa hitünk növekedését szolgálhassa.

Például „akit érettünk megostoroztak”. Képzeljük magunk elé, amint Jézust ostorral ütlegelik. Ő ezt tudatosan vállalta az én bűneimért. Alázattal viselte. Én milyen testi-lelki szenvedést tudok vállalni? Kiért?

Javasolt, hogy mindenki, aki csak teheti legalább egy tized rózsafüzért mondjon el naponta hazánkért, Európáért. Legyen naponta öt percünk, hogy elmondhassunk egy tizedet (Miatyánk és tíz Üdvözlégy, Dicsőség és Fatimai fohász). Imádkozzunk, engeszteljünk, ajánljuk fel magunkat és családunkat Jézus és Mária szeplőtelen szívének."